SZAKRÁLIS CSAKRA 

 

 

A szakrális csakra szabályozza testünk folyadékháztartását, amely a menstruációhoz hasonlóan a Hold befolyása alatt áll. Ezen kívül a termékenység és a női és férfi identitás azok a területek, amelyeket ezen a síkon kell megoldanunk. Ahogy minden csakránál, itt is fel kell oldani a régi félelmeket, amelyek itt a szexualitással kapcsolatosak. A párkapcsolati problémák széles skálája tartozik ehhez a csakrához, mint például a közelség és távolság, az odaadás és a dominancia témái. A legtöbb betegséget a kapcsolati problémákon kívül az okozza, hogy nem szeretjük eléggé magunkat és mindez gyakran a nemi szervekben okoz gondot.

 

A puritán társadalmakban a szakrális csakra energiái gyakran elzáródnak. Az ilyen személy szürke, bátortalan és gátlásos. Az elutasítástól való félelem gátolja e csakra működését, ami görcsös testtartáshoz vezet. Ezen, testi síkon úgy segíthetünk, hogy járás közben tudatosan előre nyomjuk medencénket, ezzel erősítve a csakrát.

 

Freud tanítványa, Wilhelm Reich „Az orgazmus funkciója" c. könyvében használta az orgazmus potencia kifejezést. Azt a képességet érti ezen, amellyel teljesen átadjuk magunkat a szexuális energia szabad áramlásának úgy, hogy az maximálisan le tudjon vezetődni. Az orgazmus potencia a szakrális csakra energiáinak szabad áramlását fejezi ki. Az emberi szexualitást vizsgálva Reich megállapította, hogy a szívtájéki szorító érzések oka az, hogy a szexuális energia a szív szintjén raktározódik.

 

Jack Lee Rosenberg bioenergetikus azt állítja, hogy a szakrális csakra energiája könnyen átcsúszik más csakrákba, ahol félelmet és szorítást okozhat. Reich szerint, ha a szakrális csakra energiája hosszú ideig gátolva van, akkor rák keletkezhet. Ezeket a kijelentéseket semmiképpen sem kell úgy érteni, hogy az érzelmek nélküli szexualitás a cél. A szakrális csakra egészséges működéséhez hozzátartozik a társnak való teljes megnyílás, a szerelem összekapcsolása az érzékiséggel, hiszen ezek hiányában nincs eggyé válás.

 

A szakrális csakra fiziológiája

 

E csakrához a petefészek és a here tartozik, mint endokrin mirigy, s ezzel együtt az ösztrogén és a progeszteron mint női hormonok, valamint a tesztoszteron mint férfi hormon. Ez a három hormon kihat a testalkatra, a fiziológiára és a lélekre is, így meghatározzák megjelenésünket és hangulatainkat.

 

A petesejtek és a spermiumok termelése mellett ezek a hormonok szabályozzák a nemi szervek fejlődését és egészségét, a szexuális szükségleteket, a menstruációt és a terhességet. E hormonok kiválasztását az agyalapi mirigy (hipofízis) szabályozza.

 

A szakrális csakra zavaraira visszavezethető fizikai betegségek és problémák

 

Bélgörcsök: Felfújódáshoz és székrekedéshez vezetnek. Gyakran egy nem kívánt függőség következményei. Itt is, mint a felfúvódásnál a bűzös gázok távolságot teremtenek. Egy kapcsolaton belül az elnyomott neheztelés gyakran okoz bélgörcsöket. A bélgörcs testi szinten fejezi ki a kapcsolat görcsét.

 

Felfúvódás: Gyakran arra utal, hogy az érintett érzelmileg erjed, forrong. Sokszor egy ki nem mondott konfliktusról van szó a kapcsolaton belül. A felfúvódás bűzzel jár, ami megteremti a távolságot két ember között. Ha tisztázza kapcsolatát, és félelem nélkül kifejezi szükségleteit, sok esetben megszűnik a felfúvódás.

 

Gombás fertőzések: Ha leginkább a nemi szerveken jelennek meg, akkor a szakrális csakra működésének enyhe zavarát jelzik, de részben a gyökércsakráét is. Homeopátiával és speciális, szénhidrátban szegény diétával kezelhetők a legjobban. 

 

Gyomornyálkahártya-gyulladás (gastritis): Ennél a betegségnél azt a kérdést kell feltennünk, hogy kifejezzük-e érzelmeinket, s ha igen, hogyan. Ahogyan más, a szakrális csakrával összefüggő problémánál, itt is a saját szükségleteink őszinte és egyértelmű kifejezése segíthet partnerünkkel és embertársainkkal szemben.

 

Hajproblémák: A haj a szexualitás archetipikus szimbóluma, hiszen vonzerőt és szexuális erőt szimbolizál. Az idő előtti kopaszodás a szakrális csakra zárlatára is visszavezethető.

 

Hereproblémák: Majdnem mindig a férfi szexualitástól való félelmére utal. Itt különösen a szexuális szükségleteken és azok kifejezését kell tisztázni, tudatosítani és a megfelelő módon kezelni.

 

Elhízás: Az altesten felgyülemlő zsírpárnák védőpáncélt képeznek, ami a szexualitás elleni többnyire tudattalan védekezést jelenti. Ahogyan minden olyan tünetnél, amitől az érintett kevésbé vonzónak érzi magát, itt is a szexualitás iránti saját igényen és a gyöngédség iránti szükségletet érdemes tisztázni és tudatosítani. 

 

Hólyaggyulladás: Legfőbb oka az, hogy az illető nem tud elengedni, ami a szakrális - és a gyökércsakra gyakori problémája.

 

Impotencia: Gyakran az érzelmek túl erős ellenőrzésére vagy a szexualitás túlhangsúlyozására utal. 

 

Méhmióma: A méh izomzata egy részen túlzottan megvastagodik, és kerek domborulatot hoz létre. Ez a mióma jelentheti azt is, hogy a belső gyermeket kell táplálni. A szexualitásnak csak akkor lehet örülni és energiáit alkotóan átalakítani, ha a belső gyermek "már él" és lelkileg kiegyensúlyozott.

 

Méh problémák: Az érintett gyakran tudattalanul vágyik gyermekre, vagy fél saját termékenységétől. Mindkét ok gátolja a szakrális csakra energiáinak áramlását, energiagyógyászattal ez az áramlás helyreállítható.

 

Mellproblémák: Szinte minden nő elégedetlen a mellével, hiszen vagy kicsinek, vagy túl nagynak tartja. Ez a feszültség gyakran a mell megbetegedéséhez vezet. Ebben az segít, ha tisztázza és feldolgozza a saját szexualitását és vonzerejét. A mellbetegségeknél sokszor a nőiesség elutasításáról van szó.

 

A tejkiválasztási problémák hasonlóak, itt azonban az anyaság tudattalan elutasítása lehet a kiváltó ok.

Menstruációs problémák: Mindig a női energiák zárlatával függnek össze a szakrális csakrában. A fájdalmas és az elhúzódó menstruáció a napfonatcsakra alacsony energiaszintjére utal. A szokatlanul erős menstruáció és a köztes vérzés, pedig a csakra nagyobb aktivitását jelzi. A ciklus második szakaszában fellépő menstruáció előtti tünet együttes, ami magában foglalja a mell feszülését, a felfúvódást, és az indokolatlan sírást, elnyomott női szükségletekre utal.

 

Az endometriosis (amikor a méh nyálkahártyája szétterjed a szervezetben, és minden ciklusban vérzik) még erősebben jelzi a nőiség elutasítását.

Petefészek ciszták: A be nem gyógyult érzelmi sérülések visszatartják a női energiákat és ezzel az életerőt is. 

Petefészek-fájdalmak: A női energiák visszatartására és ezzel gyakran a szakrális csakra zárlatára utalnak.

(lásd még: Petefészek-ciszták). 

 

Prosztatapanaszok: Mindig az alkotó férfi erők elnyomására utal, ami azt jelenti, hogy a szakrális csakrában részleges vagy teljes zárlat van.

 

Szexuális zavarok: Alapvetően a szakrális csakra energiáinak diszharmóniájára vezethetők vissza. Ezen kívül az érintettnek fontos lenne tisztázni és tudatosítani a saját szexualitását.

 

Vaginizmus: Gyakran annak a jele, hogy az érintett bűnösnek érzi magát szexuális vágya miatt. Ez a tünet gyakran lép fel azoknál a nőknél, akiket gyermekkorukban megerőszakoltak. A megfelelő terápia mellett itt különösen sokat segítenek a csakrához tartozó meditációk.

 

Változókor: A hőhullámokról és a hirtelen izzadásról Rüdiger Dahlke azt írja, hogy az érintettnek mérleget kell készítenie. Azon kell elgondolkoznia, hogy eddig hogyan élte meg nőiességét és a jövőben hogyan szeretné.

 

A szakrális csakra zavaraira visszavezethető lelki betegségek és problémák

 

Étvágytalanság: Mindig arra utal, hogy túl kevés energiát használ fel a szervezet. Ennek mindig van szexuális vonatkozása is, amire különösen a pubertáskori soványságot (anorexia) okozó étkezési zavarok utalnak. Az érzékiség, a szakrális csakra finom energiája itt zavart szenved, ami a csakra zárlatára utal. Étvágytalanságnál a gyökércsakra is érintett, hiszen az evés összefügg a (le)földeléssel.

 

Emésztési zavarok: Legtöbbször a saját nem elutasítására vezethetők viszsza. Itt is segít a csakrához tartozó gyakorlatok rendszeres végzése és a csakra témáival való foglalkozás. A pubertáskori anorexiával és bulimiával feltétlenül szakemberhez kell fordulni a megfelelő terápia kialakítása érdekében.

 

Kapcsolati problémák: Korunkban ez a szakrális csakra legfőbb problémája. A családban, a munkahelyen, és szinte mindenütt, a kapcsolati problémák a szakrális csakra zavarára utalnak. Olyan emberek vonzanak bennünket, akikben van valami, ami belőlünk hiányzik, és tudattalanul arra vágyunk, hogy a belőlünk hiányzó energiákat társunk élje meg helyettünk.

Egyetlen csakra energiáját sem élheti meg más helyettünk. Mindenkinek a saját csakra blokkjait kell feloldania és harmonizálnia azt. Ha nem ez történik meg, akkor először egy szimbiotikus kapcsolatba kerülünk, majd függőségbe a másiktól. Gyakran kell meditálnunk e csakra központi témáján – a szabadság és a kötöttség viszonyán – és nyíltan kell beszélgetnünk barátainkkal erről.

A kapcsolati problémák egyik oka az, hogy a régi szerepminták már nem működnek, újak pedig még nincsenek. Ha behatóan foglalkozunk e csakra princípiumaival, az segíthet kiutat találni a problémákból. Aki tudatában van szakrális csakrája energiájának, az megtalálja egyéni és kielégítő viselkedési mintáját is.

Kreativitási problémák: Ha elakad bennünk a kreativitás áramlása, ha nincsenek jó ötleteink, nem tudjuk jól megoldani gondjainkat, akkor legtöbbször a szakrális - és a torokcsakra működése is gátolt.

 

Orgazmus problémák: Mindig a szakrális csakra gátolt működésével függenek öszze.

 

 

 

 

 

NAPFONATCSAKRA    

 

 

 

E csakrához olyan betegségek tartoznak, amelyek aggodalomra, félelmekre, szorongásra és elnyomott agresszióra vezethetők vissza. Ez a csakra gyakran azért zárt, mert az illető fél saját erejétől. Így elnyomott agressziója önmaga ellen irányul és hosszú távon fekélyeket okoz.

 

Testi síkon az emésztés tartozik ide. A táplálékot úgy emésztjük meg, ahogy az érzéseinket.

 

Tágabb értelemben az optikai benyomásokat is megemésztjük. Ha valamit nem veszünk észre, vagy nem akarjuk meglátni, annak gyakran a napfonatcsakrához van köze. A rövidlátó ezért csak a közel lévő dolgokat emészti meg, a távollátó, pedig a messze lévőket.

 

Amint látjuk, a napfonatcsakra témái gyakran összefüggenek tetterőnkkel és érzelmeink kezelésével. Ha ezekkel van gond, akkor mindig zavarok vannak a szakrális csakrában is, amelyeket a megfelelő kezeléssel csökkenteni lehet.

 

A napfonatcsakra zártságát gyakran a felületes légzés is mutatja. Ebben az esetben a hasi szervek, és különösen az emésztőszervek nem kapnak elegendő életenergiát, ami hosszú távon mérgezéshez vezet. A tudatos, mély légzés megnyitja a napfonatcsakrát.

 

Járás és állás közben is figyelni kell arra, hogy valóban ellazult állapotban van-e a napfonatcsakra, mivel a mi kultúránkban sokan fölöslegesen feszítik meg testünknek ezt a tájékát.

 

A napfonatcsakra fiziológiája

 

Ehhez a csakrához olyan belső szervek kapcsolódnak, mint például a hasnyálmirigy, a máj, a lép, a gyomor és a vékonybél. Ez az emésztés témájára utal – szimbolikus értelemben is arról van szó, hogyan emésztjük meg érzéseinket.

 

A csakrához tartozó belső elválasztású (endokrin) mirigy a hasnyálmirigy. Többek között inzulint és glucagont termel, valamint különböző emésztő enzimeket. Az inzulin a glükózfelvétel révén irányítja a sejtek és az izomzat aktivitását. A cukorbetegeknél mesterségesen kell szabályozni a test glükóz-és inzulinháztartását, mivel a napfonatcsakrájuk energiája erősen blokkolt.

 

A napfonatcsakra zavaraira visszavezethető fizikai betegségek és problémák

 

Cukorbetegség: A pszichológiai vizsgálatok szerint a cukorbetegek nagyon erősen kontrollálják és elnyomják érzéseik kifejezését. A cukorbetegség és más, a csakrához tartozó betegség megelőzésére ajánlottak a küzdősportok. A megnövekedett kortizol termelés is cukorbetegséghez vezethet.

 

Emésztési zavarok: Agresszióra utalnak. A rágástól kezdve a táplálék szétbontásáig agresszív, feloldó folyamatok zajlanak. Az emésztés során a külvilágot vesszük magunkba, amiből megtartjuk azt, ami táplál, a többit, pedig kiválasztjuk. A napfonatcsakra szintjén ugyanígy mennek végbe a testi-lelki folyamatok is.

 

Epepanaszok: Elnyomott dühre és agresszióra vezethetők vissza, amit le kell építeni pl. küzdősportokkal, futással vagy jógával. 

 

Evési problémák: Itt különösen azokról van szó, amelyek elhízáshoz vezetnek. Azt már mindenki megtapasztalta, hogy az evés vigasztal, az édesség, pedig szeretetpótlék. Elsősorban a csakrához tartozó meditációk segítenek abban, hogy jobban odafigyeljünk az étkezésre.

 

Gyomorégés: Ilyenkor feljön valami; valamit még meg kell emészteni. Ez azt jelenti, hogy a lelki problémák nem dolgozódtak fel. E betegség tünetei azt mutatják, hogy valami „savanyú" feltör alulról (a tudattalanból). E gyakran előforduló panasz is a napfonatcsakra zavarára utal, ezért megakadályozható a csakra kezelésével.

 

Gyomorfekély: A gyomorfekélynél gyakran nem jutnak kifejezésre a gyökércsakrából származó aggodalmak és félelmek. Ezért nem is emésztődnek meg, ami azt jelenti, hogy nem kerülnek tudatos feldolgozásra és feloldásra. A gyomorfekély másik oka a befogadóképesség túlbecsülése.

 

Hízás a hasra: A nagy pocak azt szimbolizálja, hogy az illető védeni szeretné napfonatcsakráját. A csakra bezáródik, ha egy záró réteggel, zsírpárnával – veszik körbe. A zsírréteget legtöbbször a meg nem emésztett érzések hozzák létre. Az érintett bánatában és agressziója miatt eszik és iszik túl sokat.

 

Májbetegségek: A rosszkedvvel függenek össze. Elsősorban az elnyomott dühre kell gondolni, ez okozza a rosszkedvet. Minden fel nem oldott negatív érzés a májat mérgezi. Az ázsiai orvoslás a sárgaságot egy megmerevedett szemléletmóddal köti össze, amely el akarja nyomni a belül fortyogó dühöt.

 

Rekeszizom-problémák: A napfonatcsakra tipikus problémájának tekinthetők és a túlzott aggodalomra vezethetők vissza.

 

Szembetegségek: A homlokcsakrával együtt a napfonatcsakra felelős a belátásért és az átlátás képességéért. A szem problémái legtöbbször azzal függnek össze, amit nem szeretnénk meglátni.

 

A napfonatcsakra zavarára visszavezethető lelki betegségek és problémák

 

A napfonatcsakrához tartozó valamennyi lelki probléma az agresszió nem megfelelő kezelésével függ össze. Haragunkat és dühünket vagy azért nem fejezzük ki, mert félünk, hogy elveszítjük mások szeretetét, vagy az agresszív érzelmek irányítanak bennünket. A kiegyensúlyozott napfonatcsakra segítségével megfelelő módon tudjuk kifejezni érzéseinket. Megtaláljuk a módját, hogy ne nyomjuk el érzéseinket, és tudatosan ki is fejezzük őket. Az agressziót nem elnyomni kell, hanem megfelelő módon kifejezni. Ez erősíti a tetterőt és az öntudatot.

 

Dühkitörések: A düh tudattalan kifejezése senkinek sem használ. A „dühöngőt" a tudattalan és az automatizmusok irányítják. Az pedig, aki ellen a düh irányul, ellenáll és agresszív lesz. A megoldás nem a düh elnyomása vagy pszichoanalitikus értelemben vett elfojtása. A düh sokszor a tehetetlenség érzéséből fakad.

 

Harag: Ha a harag tudattalanul fejeződik ki, és uralja az érintett személyt, akkor ez egyértelműen a napfonatcsakra zavarára utal. Ezzel ellentétes az ún. „szent harag", amit az illető tudatosan fejez ki, ez, pedig tisztítja a napfonatcsakrát. A tudattalanul előtörő harag lezárja ezt az erőközpontot. 

 

Hatalmi visszaélések: A gyenge napfonatcsakrára vezethetők vissza. Csak a harmonikusan működő napfonatcsakra segít abban, hogy a hatalmat a szociális felelősséggel összekötve gyakoroljuk. Először fel kell ismerni, hogy minden ember hajlamos visszaélni a hatalommal. A csakra kezelésével a hatalommal való visszaélés agresszív energiáit a tudatos énbe/tudatba emeljük, ahol az már feldolgozhatóvá válik.

Hisztéria: C. G. Jung a hisztériát a napfonatcsakra zavarának tartja, mivel ebben a félrecsúszott érzelmi energiák nyilvánulnak meg. Kisebbségi érzés (kisebbségi komplexus): Ha gyakran lép fel, akkor meggyengült napfonatcsakrára utal. 

Mazochizmus: Mindenkinek van hajlama a mazochizmusra, amely önmagában még nem utal a napfonatcsakra zártságára. Csak akkor kell erre gondolnunk, ha az érintett tudattalanul és szenvedélyszerűen éli ki e hajlamát, és szenved is tőle. 

Szégyenlősség: Arra utal, hogy napfonatcsakrában kevés energia van. A csakra kezelésével ez a  legtöbbször hamar feloldódik.

 

SZÍVCSAKRA    

 

 

 

A szívcsakra fiziológiája

 

A klasszikus felfogás szerint a szívcsakra irányítja a csecsemőmirigyet, a szívet és a vérkeringést. Az orvostudomány tíz évvel ezelőtt rájött, hogy a szív is tekinthető endokrin mirigynek, amely ANF-et (atrial natriuretic factor, atriopepinnek is hívják) választ ki. Bár keveset tudunk még a szívről, mint belső elválasztású mirigyről, azt tudjuk, hogy az ANF csökkenti a vérnyomást, szabályozza a vér mennyiségét, tágítja az ereket, nátrium- és vízhajtó.

 

A csecsemőmirigy, amely a pubertáskorig nő, majd elkezd zsugorodni, a fehérvérsejtek képzésében vesz rész, ezért fontos része az immunrendszernek. A szívcsakra betegségeihez tartoznak mindazok a panaszok, amelyek immungyengeségre vagy vérkeringési problémákra vezethetőek vissza.

 

A szívcsakra zavarára visszavezethető lelki betegségek és problémák

 

Allergia: A túl aktív immunrendszerre vezethető vissza. Az érintett immunrendszere ugyanolyan érzékeny, mint viselkedése a hétköznapokban. Ezt legtöbbször abban nyilvánul meg, hogy az illető túl érzékeny a bántásokkal és a szeretetlenséggel szemben.

Asztma: A szívcsakra témáját kiegészíti a torokcsakráé is.

Csalánkiütés: A szívcsakra témáját a szakrális csakra témája egészíti ki.

Ekcéma: A szívcsakra témáját a szakrális csakra témája is kiegészíti, amely gyakran jelentkezik bőrbetegségekben. Az ekcéma ugyanis nem teszi vonzóvá az érintettet.

Szénanátha: Bár elsősorban a szívcsakrával függ össze, mégis gyakran érinti a homlokcsakra témáját is.

A felsorolt panaszokon sokat segítenek a csakrák energiakezelései és annak a tudatosítása és feldolgozása, mennyire vagyunk szeretetre méltók.

Autoimmun betegségek: Számuk szinte napról-napra növekszik, egyre újabb kórképek jelennek meg. Ezeknél a betegségeknél a saját test ellen ható antitestek jönnek létre. A beteg szimbolikusan és fizikailag is önmaga ellen harcol. E mögött mártír viselkedés, a saját szükségletek megtagadása áll. Az ilyen típusú betegségeknél különösen figyelni kell arra, hogy a beteg megélje a szükségleteit. Ez világosan utal a szívcsakrára, aminek a fő problémája a másoktól való elhatárolódás, valamint a kapcsolatok és a gyengédség iránti szükségletünk kifejezése.

 

Immungyengeség: Manapság sok betegség kiindulópontja az immungyengeség. Talán nem túlzás azt mondani, hogy korunk tipikus betegsége a gyenge immunrendszer. Ez szimbolikusan azt a vágyat fejezi ki, hogy az érintett nem akar különbséget tenni barát és ellenség, ismeretlen és ismerős között.

Mivel a beteg testi síkon nem tesz különbséget jó és rossz között, nem is védekezik, így eljut a hőn áhított nyitottsághoz. Minden esetre ez a fajta „nyitottság" halálos is lehet, ahogyan az aids is mutatja. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a szívünkkel megkülönböztetünk és differenciálunk.

 

AIDS: A legtöbb aids-beteg szív- és szakrális csakrája is kaotikus. E szörnyű betegség során legfeljebb csak a szívcsakra kap táplálékot a társadalom figyelme révén. Az aids egyértelműen mutatja, hogy a külső behatások – megérdemelten vagy ártatlanul –visszahatnak az érintett csakráira. Ezt karmának is nevezhetjük.

 

Rák: A rák gyakran egyszerre érinti a szakrális - és a szívcsakrát. A szívcsakra megengedi az egészségtelen sejtburjánzást, a szakrális csakra, pedig befelé fordítja a feldolgozatlan agressziót. A betegségben érintett szerv mindig azt szimbolizálja, amit meg kell tisztítani. T. Dethlefsen és R. Dahlke a következő mondattal kezdik a rákról szóló fejtegetésüket: „Ahhoz, hogy megértsük a rákot, nagyon fontos analógiákban gondolkodni."

Majd pedig elmagyarázzák, hogy egy olyan sejt, amely eddig életét és munkáját a szervezet szolgálatába állította, most hirtelen nem akarja ezt. Követi szabadságvágyát, és nem veti alá magát a szervezet kényszerítésének. Minden rákos beteg találkozik a szabadság és korlátozás, vagy alkalmazkodás kérdésével betegsége során.

Érdekes módon itt csak kétféle terápia segít: vagy az, hogy a beteg minden energiájával harcol a betegség ellen, vagy az, hogy letagadja.

Wilhelm Reich szerint, aki a negyvenes években intenzíven kutatta a rákot, észrevette, hogy egy tipikus rákos beteg érzelmei nem mozognak. Reich ebben az összefüggésben a „krónikus érzelmi csendről" beszél, amin a szexuális érdeklődés megbénulását szokták érteni. A rákos betegek érzelmi ürességtől is szenvednek, és gyakran viselkednek görcsösen. A megfeszült izmok így kiváló melegágyat kínálnak a daganatoknak. Chris Coulson, rákkutató, a hetvenes években megerősítette Reich megfigyeléseit. Más rákkutatók is szoros összefüggést látnak a betegséghajlam és a szexualitást elutasító beállítottság között. 

 

Fertőzések: Szinte mindig az immunrendszer gyengeségére utalnak. A gyakorlatok rendszeres végzése erősíti az immunrendszert, így kisebb esélye lesz minden fertőzésnek.

 

Szívpanaszok: Legtöbbször az az oka, hogy nem hallgatunk a szívünkre. Mintha szívtelenül élnénk. Ez gyakran merev nézetekben és feszültségben nyilvánul meg. Rudolf Steiner szerint a szívpanaszok a belső melegség hiányára utalnak. Ez azt jelenti, hogy az érintettnek nincsenek szeretetteljes érzései.

Horst Eberhard Richter, orvos és pszichoanalitikus, a szívinfarktuson átesett betegeknél nagyon gyakran talált anyaproblémát. Az anyához való kötöttségük vagy nagyon erős, vagy nagyon hiányos volt. A szív jelképezi az anyát az emberi testben, és a szívcsakra minden problémája arra késztet bennünket, hogy gondoljuk át alaposan az anyánkkal való kapcsolatunkat. Aki szívinfarktusra hajlamos, annak a csakra kezelése mellett ajánlott a zöld turmalint viselése is, amely védi a szívét.

 

Vérkeringési problémák: A szívünkkel és azzal függnek össze, hogy mennyire vagyunk képesek szeretni. Itt azzal a kérdéssel állunk szemben, hogy engedjük-e vérünket szabadon áramlani? Ennek analógiai megfelelője, hogy engedjük-e a szeretetet/szerelmet szabadon áramlani.

 

Lelki okok

 

A szívcsakrához tartozó lelki problémák elsősorban azzal függnek össze, hogy mennyire vagyunk képesek szeretetet adni és elfogadni. A válasz megmutatkozik azokban a formákban, amelyekkel a szeretet ellen védekezünk: a megkeseredettségben, az egoizmusban és a keménységben, amelyet mások és önmagunk ellen egyaránt kifejleszthetünk.

 

 

 

TOROKCSAKRA    

 

 

 

A torokcsakra betegségei szinte mindig a beszédproblémákban jelentkeznek. A köhögés, a torokfájdalom és a rekedtség mindig akadályozza a beszédet, ezért a következőkben felsorolt betegségek arra irányítanak, hogy maradjunk egy kicsit csendben. Nyugati kultúránkban sok energiát veszítünk a meggondolatlan beszéddel. Szinte mindig beszélünk, s ez elvonja a torokcsakra energiáit egészen addig, amíg a tipikus megfázásos betegségek véget nem vetnek ennek. A nyugati társadalom verbális kultúra, tehát energiáit a torokcsakrára építi.

 

A torokcsakra problémái gyakran abból származnak, hogy olyan érzelmi impulzusokat nyomunk el magunkban, amelyek kiabálásra, zokogásra, sírásra vagy dühöngésre indítanának. Az elnyomott érzések elzárják a torokcsakra energiaáramlását.

 

A torokcsakra fiziológiája

 

A torokcsakrához tartozó pajzsmirigy thyroxint, és egyéb olyan hormonokat termel, amelyek serkentik a sejtek aktivitását. A pajzsmirigy hibás működése akkor tűnik fel, amikor aktívnak kellene lennie: a pubertáskorban és a változó korban. A pajzsmirigyet nagyon nehéz orvosilag (allopátiásan) kezelni.

 

A pajzsmirigy hormonjai, a thyroxin és a trijodthyronin szabályozzák a szervezet energia- és hőháztartását. Ehhez jódra van szükségük, amit általában a táplálékból nyernek.

 

A torokcsakra zavarára visszavezethető testi betegségek és problémák

 

Asztma: Az asztmás betegek gyakran gondolják, hogy nincs elég terük az önkifejezésre, vagy nem értik meg őket. Az asztmarohamokkal felhívják magukra a figyelmet, és így próbálnak meg kommunikálni környezetükkel. Az asztma végül is azzal a szabadsággal függ össze, amelyre az önkifejezéshez van szükségünk, ez pedig a torokcsakra klasszikus témája.

 

Bronchitis: Dohányosoknál gyakori. Sokan azért dohányoznak, hogy elnyomják a beszédet. Egy másik lehetséges lelki ok, hogy az illető ki akarja mondani a véleményét, de nem meri, így köhögésbe menekül. A torokcsakra kezelésével meg lehet előzni a bronchitist.

 

Fülproblémák: A fül a hallás és az egyensúly szerve. Aki például stressz miatt billen ki egyensúlyából, az gyakran szenved hallásproblémáktól. A fülproblémák szinte mindig arra utalnak, hogy nem hallgatunk sem belső hangunkra, sem mások véleményére. Ezzel ismét a hallásnál és hallgatásnál vagyunk, a torokcsakra egyik fontos témájánál.

 

A fülcsengés (tinnitus) és a fülzúgás azt jelzi, hogy az érintett nem akarja meghallani belső hangját. Ez tipikus torokcsakra probléma. Minden fülproblémánál segítenek az energetikai kezelések és a rendszeresen végzett meditációs gyakorlatok.

 

Köhögés: Hasonló összefüggések illenek rá, mint a megfázásos tünetekre, amelyek közé a köhögés is tartozik. A köhögés gyakran azt jelenti, hogy el akarjuk mondani a véleményünket, de ez valamilyen oknál fogva nem merjük vagy tudjuk kifejezni.

 

Légzési nehézségek: A lélegzet életerő, amit az indiaiak pránának neveznek. A légzés köt össze bennünket a világgal, az életenergiával és Istennel. A Biblia szerint Isten életet lehelt az anyagba, így vált az emberré. Ha megtörjük azt a kapcsolatot, amely összeköt azzal, ami nagyobb tőlünk, akkor légzési problémáink lesznek.

 

Mandulagyulladás: E betegség tanulási feladata, hogy egyértelműen jelezzük, mit fogadunk el, és mit nem. A gyulladás mindig azt jelenti, hogy problémák vannak az agresszióval, ezért ilyenkor a szakrális csakrával is kell foglalkozni.

 

Megfázás: A köhögéssel és náthával együtt járó megfázás arra utal, hogy az illető kiürült, túl sokat adott magából. A megfázás nyugalomra kényszerít, ezért használjuk ki ezt a betegséget arra, hogy kipihenjük magunkat és semmit sem csinálunk. 

 

Nyakfájdalmak: Sokszor a ki nem mondott gondolatok, érzések vagy azok a félelmek okozzák, amelyek nyomasztják az érintettet. Mivel csak ritkán mondhatunk ki mindent, kultúránkban sokan szenvednek nyakfájástól. 

 

Nyelvproblémák: Azok, akik gyakran harapnak a nyelvükbe vagy más módon sértik meg azt, sokszor túl szégyenlősek vagy félnek bizonyos dolgokról beszélni. A torokcsakra tanulási feladata, az őszinte és nyílt kommunikáció, mindez nekik még nehezen megy.

 

Pajzsmirigy problémák: Az alulműködés a változásokkal szembeni lustaságunkat, ellenállásunkat jelzi. A túlműködés viszont azt mutatja, hogy egyszerre akarunk túl sok mindent tenni, és nem tudjuk kiválasztani a valóban megfelelő kifejezési módot. Fel kell tehát állítanunk a határainkat. Egyik esetben sem használjuk megfelelően a torokcsakra energiáit. 

 

Rekedtség: A beteg elveszti a hangját, mivel valamit nem tud kifejezni. Ilyenkor a belső hangjára kell hallgatnia. A rekedtség arra utal, hogy a torokcsakrán keresztül túl sok energiát adtunk le, és keveset hallgattunk.

 

Sclerosis multiplex (SM): Christine Page, angol orvosnő szerint a torokcsakra zavaraira vezethető vissza. Nézete szerint ezek a betegek túl analitikusan reagálnak. Állandóan visszafojtják érzelmeik kifejezését, különösen a frusztrációkat és a negatív érzéseket nem tudják szóban kifejezni.

 

Szájbetegségek: A gyulladás például a kifejezés gátoltságára utal. Az egyéb szájproblémák szintén az érintettben rekedt agresszióra utalnak, amely mérgező is lehet.

 

Szájszag: A gyomorból ered és rossz emésztésre utal. Feladatát tekintve távolságot teremt. A torokcsakra – gyakran a szakrális csakrával együtt – azt mondja: „Ne gyere közel!" Meg kell vizsgálnunk, hogy szükségünk van-e erre a távolságra vagy sem. Azt is kérdezzük meg magunktól, hogy kit akarunk távol tartani.

 

Torokfájás: Az elnyomott félelmekkel és dühvel függ össze. Az ilyen félelmek a nyak és a tarkó egész területén megnyilvánulnak. A torokfájás minden típusánál foglalkozni kell a torokcsakrán kívül a szakrális csakrával is.

 

Tüdőproblémák: A szabadság és a kommunikáció témáira utalnak. Ha az érintett úgy érzi, be van korlátozva, és nincs elég szabadsága, akkor ez hosszú távon károsítja a torokcsakrát, ami később azt eredményezi, hogy a tüdők nem kapnak elég életenergiát. Itt is felléphet a torokcsakra alapproblémája, vagyis az, hogy az illető túl sokat akar beszélni, de nem képes meghallgatni másokat.

 

A torokcsakra betegségei lelkileg az önkifejezéssel, ezen belül is a gondolatok kifejezésével függnek össze. A torokcsakra birodalmába tartoznak azok az új elgondolások, amelyek – Heinrich von Kleist szerint – beszéd közben születnek: a régit elengedjük, és helyet adunk az újnak.

 

A torokcsakra zavarával küszködőknek pontosan ez megy nehezen. Nem akarják elengedni a régit, s így nem tudnak helyet adni az újnak, a növekedésnek. Így jellegzetes zavarok jönnek létre: az illető gyakran kér elnézést, mogorva és rosszkedvű. Az ilyen ember zavaros és kusza. A torokcsakra tipikus zavara a racionalizálás, amikor az ember önmagát és másokat, a tetteket és az érzéseket intellektuálisan akarja megmagyarázni. Ezzel elveszti rugalmasságát és megmerevedik.

 

 

 

 

 

HOMLOKCSAKRA    

 

 

A hatodik csakránk a HOMLOKCSAKRA vagy más néven harmadik szem csakra, mely a mentális fogalmak képi megjelenítésével és megértésével áll kapcsolatban. Magában foglalja az egyén valóságról alkotott fogalmait és az univerzumról alkotott képét, hiedelmét. A homlokcsakra síkján a magasabb rendű értékeket keressük.

Ezoterikusan nézve legkésőbb az angol teozófusok óta kapcsolják össze a harmadik szemet és a hipofízist a szellem anyagra gyakorolt hatásával. A gondolatformák és az érzések a harmadik szemben alakulnak át anyagilag is érzékelhető üzenetté - hormonokká. A hinduizmus, az Ayurvéda és a jógafilozófia is a hipofízis két lebenyében hagyományosan az anyag és a szellem szimbólumát látja. Mivel ez a mirigy a látóidegek kereszteződésében található, egyúttal az érzékelést is kihangsúlyozza, amely - a modern amerikai kutatások szerint - jelentős hatást gyakorol a tudat kialakulására.

A homlokcsakra síkján a magasabb rendű értékeket keressük. A homlokcsakrához a 35-42. életévek tartoznak. Ez az életközepi válság, tipikus korszaka, amikor hirtelen felvetődik az élet értelmének kérdése. A homlokcsakra hatására ekkor többnyire új értékeket fedezünk fel. A régi értékrendszerünket már túlhaladottnak tartjuk, az újat, pedig még nem ismerjük. Már nem hiszünk az alsó csakrák értékeinek kizárólagosságában, és éppen úton vagyunk egy magasabb tudati sík felé. Az átmenet érzése az ébredő homlokcsakra energiáinak eredménye.

A homlokcsakra minden zavarát a hiányzó belátás és felismerés, valamint a zavaros érzékelés jelzi, amely azért van, mert az érintett nem akar intuíciójára hallgatni vagy nem bízik benne és nem bízik saját képességeiben, megérzéseiben sem. A homlokcsakra leggyakoribb problémája a belső képek hiánya. Az érintett nem látja, hogyan tovább, nincs jövőképe.

 

 

A homlokcsakra fiziológiája

 

Az agyalapi mirigy, különböző hormonokat termel, amelyek többek között a növekedést, az inzulin kiválasztást, a tejképzést és a testnedveket befolyásolják, illetve amelyek a mellékvesekéregre és a nemi szervekre hatnak. Mintegy karmesterként irányítja a többi mirigy hormontermelését. Az agyalapi mirigyet, pedig a hipotalamusz irányítja, amely a szimpatikus (autonóm) idegrendszerre reagál. A hipotalamusz hat a látásra és a látomásokra.

 

Sok ezoterikus állítja, hogy a hipofízis olyan „vevőkészülék" amellyel az érzékeken túli rezgéseket vesszük. Azt is mondhatjuk, hogy ez a hatodik érzékünk „vevőkészüléke", amely a finomanyagi érzékelésért felelős.

 

A homlokcsakra zavarára visszavezethető testi betegségek és problémák

 

Fejfájás: Gyakran arra utal, hogy nem akarunk az intuíciónkra hallgatni. A keresztény mitológiában a fejfájásnál Szent Pantaleont hívják segítségül, akinek a legenda szerint a fejéhez szegezték a kezét. Ez a kép arra utal, hogy a fejfájás akkor jön létre, ha már annyit gondolkodunk, hogy nem is tudunk cselekedni. Ilyenkor a cselekvést (a kezeket) a fej (a gondolkodás) gátolja, így fejfájás keletkezik.

A fejfájás az elmúlt száz év tipikus betegsége, korábban ezt alig ismerték. Ma az emberek többsége szinte csak a fejét használja, túl sokat gondolkodik, így túlterheli ezt a központot. A homlokcsakra feladata, hogy az érzést és a gondolkodást összekössük az intuícióval. Ha ez sikerül, akkor megszűnnek a fejfájások is.

 

Látászavarok: A szem problémái arra utalnak, hogy nem akarunk valamit látni, vagy belátni. Amit nem vagyunk képesek meglátni, azt többnyire nem is akarjuk látni.

 

Távollátás: Távollátásnál erőteljesebben kell foglalkoznunk a hozzánk közel lévő dolgokkal. A távollátó el akar menekülni a jelenből a jövőbe.

Rövidlátás: Arra utal, hogy céljainkat fontos szem előtt tartani, és belső képeket alkotni.

Kötőhártya gyulladás: (konjunktivitis): Azt jelenti, hogy az ember legszívesebben behunyná a szemét valami előtt.

Kancsalság: Ebben az állapotban az érzések, az intuíció és az intellektus képei nem tudnak összerendeződni. A kancsaloknak legtöbbször gondot jelent kompromisszumot kötni.

 

Astigmatismus: Ennél a született betegségnél a szem felső rétegei nem szimmetrikusak. Francisco Goya (1746-1828) spanyol festő is astigmatismusban szenvedett, amitől képei torznak tűnnek. A térben torzult látás intuíciónkat hívja segítségül, hogy a valóságot olyannak lássuk, amilyen valóban.

 

Zöldhályog (glaukóma): Gyakran olyanoknál lép fel, akik a belső szenvedéstől megkeményedtek és együttérzésük alig működik. A szemben lévő nagy nyomás a nagy belső feszültségre, nyomásra utal. A pszichoszomatikus orvoslás szerint a zöld hályog sokszor olyanoknál fordul elő, akik nem tudtak megoldani egy konfliktust egy hozzájuk közel álló személlyel, többnyire az apával vagy az anyával. A megmerevedett konfliktus miatt a látásmód is megkeményedik, ami testileg a kemény pupillákban is megmutatkozik.

 

Szürkehályog (katarakt): Sokszor olyanoknál lép fel, akik félnek a jövőtől, és ezért mindent sötéten látnak. A szemlencsék megkeményednek, és elhomályosodnak, így az érintett nem tud megnyílni a fénynek.

 

Migrén: A viszonylag gyakori migrén a homlok- és a szakrális csakrával függ össze. A beteg szeretne tetszeni, és csak a kívülről jövő reakciókat hallgatja meg ahelyett, hogy befelé figyelne.

 

Nátha: A homlokcsakrához tartozik és elsősorban az arcot érinti. Ezen kívül minden meghűléses betegség a torokcsakrához is tartozik. A tüsszentést is hasonlóan lehet értelmezni a köhögéshez, vagyis valamit kívülre helyezek, ami belül volt, így távolságot teremtek.

A tüsszentés még a fej kitisztulásával is összefügg, ezért használtak régen tubákot. A tüsszentés tehát tiszta gondolatokat és érzéseket teremt, így kapcsolódik a homlokcsakrához.

A felső három csakra gyakorlatainak rendszeres végzésével csökkenthetjük a nátha kialakulásának lehetőségét.

 

Melléküreg-problémák: Ilyenkor a fejet kell megtisztítani. Ehhez tartozik az is, hogy sírással tisztítsuk meg érzelmeinket. Tisztának és üresnek kell lennünk, hogy új célokat tűzhessünk ki magunk elé.

 

 

 

KORONACSAKRA    

 

 

Az ezoterikus körök sejtései szerint melatonin a meditáció során is keletkezik és a meditáló a koronacsakrán keresztül veszi fel a magasabb rezgésű világok impulzusait. A melatonin szimbolizálja a koronacsakra megnyílását és aktivitását. A teozófusok, mint például Alice A. Barley, feltételezik, hogy a mesterek éjjelente találkoznak, így aki éjjel meditál, az a koronacsakráján keresztül fel tudja venni az ő bölcsességüket.

 

A kutatók azt sejtik, hogy a melatonin meghatározza álmainkat is. A meditáción kívül álmunkban érzékeljük a legerősebben a belső hangunkat vagy a belső vezetőnket. A csakrarendszerre vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy a koronacsakra és a vele kapcsolatos tobozmirigy segít kapcsolatot teremteni belső vezetőnkkel. Az epifízis (tobozmirigy) és a hipofízis (agyalapimirigy) együtt képes befogadni a magasabb rezgésű világok információit.

 

Aki lezárja magát e bölcsesség vagy a belső hang elől, netán visszaél ezekkel, annak számolnia kell a koronacsakra zavarával, amely részben testi, de legtöbbször lelki zavarokban vagy pszichózisban mutatkozik meg. Ha valakinek hajlama van a pszichózisra az, semmiképpen ne meditáljon és ne végezzen légző gyakorlatokat. Ilyenkor a földelést kell megerősíten és a gyökércsakrát kezelni.

 

A többi csakrával ellentétben a koronacsakra problémái ritkán okoznak klasszikus betegség tüneteket. Az itt fellépő zavarok inkább pszichózisban és különféle személyiségváltozásokban nyilvánulnak meg. A legtöbb embernél nyugalmi állapotban van a koronacsakra. Problémák akkor lépnek fel, ha aktiválják, és nem ennek megfelelően viselkednek.

 

A koronacsakra zavarára visszavezethető testi betegségek és problémák

 

Parkinson-kór: Ennél a betegségnél hiányzik a dopamin, egy neurotranszmitter, ami pedig a végtagok remegéséhez és megmerevedéséhez vezet. A betegség okát még nem ismerik.

Az ezoterikusok, különösen a teozófusok szerint ezeknél a betegeknél teljesen zárt a koronacsakra, a gyökércsakra viszont egészen nyitott. Ez megmagyarázná e betegség funkcióját, vagyis azt, hogy a betegnek nincsenek belső képei, és teljesen a külvilág segítségére van utalva. 

 

A koronacsakra zavarára visszavezethető lelki problémák

 

Címszavai: a kétség és a béke polaritása, tudat, tudatosság.

A koronacsakra pszichológiai témája arról szól, hogy a sötétségben kell megtalálni a belső fényt. Kevésbé ezoterikus megfogalmazásban ez úgy hangzik, hogy nem szabad feladni a reményt és követnünk kell az álmainkat.

 

Alzheimer-kór: Ennél a betegségnél hasonló tünetek lépnek fel, mint a dementiánál. Ez a regresszió is a belső gyermek háttérbe szorításáról szól.

 

Dementia: Elmegyengeség, különösen időskori elbutulás formájában lép fel az agy elsorvadása miatt. Ezt jelentős emlékezetvesztés követi, amely a racionális gondolkodás és ítélőképesség lassú, de állandó gyengülésével és regresszióval jár. Az, hogy a beteg ismét olyan lesz, mintegy kisgyerek, arra utal, hogy belső gyermekének kellett volna több teret engednie.

 

Depresszió: A valódi depresszió és a depresszív hangulatok is arra vezethetők vissza, hogy a koronacsakrát ugyan aktiválták, de nem tudnak bánni az energiájával. A reaktív depressziónál, amelyet a társ, a gyermek, vagy akár a munkahely elvesztése vált ki, nagyon fontos megtartani a koronacsakra képi energiáit (a jövőképet). Bármi is történjen, az élet megy tovább.

 

Minden depressziós helyzetben foglalkozni kell a gyökércsakrával is. Terápiaként ajánlatos összekapcsolni a koronacsakrát a gyökércsakrával. Ezzel összekapcsoljuk magunkban az Eget és a Földet, így helyreáll az életerő, és újra élni akarunk. A kínai gyógyításban a koronacsakrát a test jang pólusának, a gyökércsakrát pedig a jin pólusának tekintik. A két pólus között áramlik az életenergia.

 

Epilepszia: Megkülönböztetünk epilepsia majort (grand mal) és epilepsia minort (petit mal). Az epilepsziásokat régen bölcs, vagy szent embereknek tartották, akik képesek kapcsolatba lépni más világokkal, és képesek beszélni az istenekkel. Az epilepszia az agy elektromos zavaraira vezethető vissza, és gyógyszeres kezeléssel megszüntethető.

 

Ezoterikus és jógakörökben úgy vélik, hogy az epilepszia oka az, hogy a korona- és a szakrális csakra túlzottan nyitva van. Az érintett ezért pontosan érez minden atmoszférikus és érzelmi zavart. A pszichológusok szerint a beteg arra használja a rohamot, hogy kimeneküljön egy kellemetlen helyzetből. A nagy rohamoknál (grand mal) átmenetileg a gyökércsakra – tehát a realitással való kapcsolat – is bezárul.

 

Öngyilkossági kísérlet: Ha az érintettnek nincs jövőképe, nincs reménye és depressziós, akkor fennáll az öngyilkossági kísérlet veszélye. Ez a kilátástalanság és a reménytelenség kifejeződése. Egyúttal kommunikációs stratégia is, hogy segítséget kapjon. A buddhisták szerint, aki öngyilkos lesz, annak nagyon nehéz problémákat kell megoldania a következő életében.

 

Skizofrénia: A skizofrénia minden formájánál a beteg csak befelé tekint, a saját világába, és kikapcsolja a külvilágot. Az érintett nagyon gyakran rendkívül érzékeny a kollektív tudattalan üzeneteire, amelyeket azonban nem lehet a hétköznapi valóságra vonatkoztatni. A beteg koronacsakrája tehát állandóan szélesre van tárva, és semmilyen módon nem tudja bezárni. Mint minden pszichózisnál, itt is elsősorban a gyökércsakrával kell foglalkozni.